Mezei Richárd

Név:  Mezei Richárd  Született:  Hatvan, 1970. október 23.  Magasság:  198 cm  Testsúly:  130 kg  Poszt: beálló  Válogatottságok száma:  184 (HUN)  Nevelő egyesületelete: FTC  További klubbok: Pick Szeged, Fotex Veszprém  Hobby:  horgászat      Mezszám: 11  Eredmények   válogatott  VB 4., Olimpiai 4.  Klub  Magyar Bajnok (4), Magyar Kupagyőztes (4) – Igaz, hogy gondolkodik profi pályafutása befejezésén? – Inkább úgy fogalmaznék, hogy keresem a módját annak, milyen körülmények között, milyen feltételek mellett tudnám folytatni a kézilabdát – mondta a 36 éves Mezei Richárd, a válogatott egykori világklasszis beállósa, a Pick-Szeged egyik kulcsjátékosa. – Egyelőre semmi sem biztos, bár a klub vezetői már szóltak, szeretnék, ha a következő évadban is a csapat tagja lennék. – Akkor mi a gond? – Az egyik legfontosabb kérdés, mit enged meg az egészségem. A másik pedig, hogy leendő edzőnk, Zoran Kurtes elfogadja-e, hogy bizonyos fokig más jellegű és intenzitású edzéseket végezzek, mint a csapat fiatalabb tagjai. – Kovács Péter edzővel ezt meg tudta beszélni? – Jó a munkakapcsolatunk, megértette, hogy olykor az egyéb elfoglaltságaimhoz, illetve az egészségi állapotomhoz kellett igazítanom az edzésprogramomat. – Az egészségét már másodszor említi. – Persze, hiszen tavaly gerincműtéten estem át, amely után nem volt könnyű és egyszerű a visszatérés. – Most már minden rendben van? – Igen. – A családja miként fogadná, ha folytatná a játékot? – A párom elfogadja a döntésemet, ő egyébként is minden tekintetben maximálisan támogatja a munkámat és a pályafutásomat. Bendegúz fiam, aki sporttagozatos általános iskolába jár, szintén örülne, ha folytatnám. – Bendegúz kézilabdázik? – Még csak szivacslabdával, de kétségtelenül vonzódik a sportághoz. – A városi sportigazgatói tisztség összeegyeztethető a kézilabdázással? – Nem egyszerű, de megoldható, a Pick-Szeged vezetőinek és csapattársaimnak, valamint hivatali munkatársaimnak a segítségével. – Két éve végzi ezt a munkát. Mi a legfőbb tanulsága, legfontosabb tapasztalata ennek az időszaknak? – Roppant gyorsan fejlődik Szegeden a sportélet, amelyet példásan támogat a városi önkormányzat, valamint a polgármester. Enélkül nem mondhatnánk el, hogy a vidéki városok közül nálunk működik a legtöbb első osztályú csapat és szakosztály. – Azt mondja, nálunk. Pedig ön Hatvanból származik. – Az új otthonom mégis Szeged, ahol tizennégy éve élek. Igaz, nyolc esztendendővel ezelőtt négy évadra Veszprémbe szerződtem, de Szegedhez akkor is hűséges maradtam. – Milyen szálak kötik ide? – Nagyon szeretem az itt élő barátságos, nyílt szívű, nyitott gondolkodású embereket. Tetszik az is, hogy nyüzsgő diákváros, amely mégis békét és nyugalmat áraszt. – Mit tart a Pick-Szeged legfőbb vonzerejének? – Ez a csapat egy nagy család. Mindenkivel megoszthatja az ember az örömét vagy a bánatát, nekem is kitűnő a kapcsolatom a vezetőkkel, a játékosokkal és a szurkolókkal. – Ezért nem szerződött külföldre? – Sok jó ajánlatom volt, de nekem üzleti vállalkozásaim is régóta működnek, és ezeket nem hagyhattam itt. Ráadásul a magyar bajnokságban is mindig a legjobb klubokban játszhattam, és ez elégedetté tett. A legkomolyabb ajánlat a német Hamelnből érkezett a kilencvenes évek közepén, de akkor engem szerződés kötött a Szegedhez. – A pénz sem csábította? – Inkább amiatt lett volna hasznos néhány év külföldön, hogy a fiam és én is jól megtanultunk volna valamilyen idegen nyelvet. – Közeleg a bajnoki döntő, amelyet újra a Veszprémmel vívnak. – Ez így megy évek óta, és már nagyon szeretnénk végre aranyat ünnepelni. – Milyen plusz kellene ehhez? – Elméletileg nem bonyolult, csupán nyernünk kellene Veszprémben. A döntő párharc három győzelemig tart, és azon leszünk, hogy az otthoni két remélt sikerünk mellett egyszer idegenben is legyűrjük a bajnokot. – Ráadásul a Magyar Kupában is Szeged–Veszprém csata várható a döntőben. – Elégedett lennék, ha a bajnokság vagy a Magyar Kupa közül legalább az egyiket a Szeged nyerné meg. Az igazi persze az lenne, ha mindkét trófeát megszereznénk. Amikor a szegedi sportcsarnokban a mérkőzések előtt a hangosbemondó Mezei Richárdot szólítja, szinte felrobban a lelátó, de a Pick idegenbeli találkozóin is nagy ovációval fogadja a szurkolósereg a hatalmas termetű beállóst, aki hosszú éveken át meghatározó egyénisége volt a magyar válogatottnak. Népszerűségét nem csupán fantasztikus játékának, képzettségének, sportszerű magatartásának köszönheti, hanem kedves, melegszívű egyéniségének is. Hozzá akkor is bátran fordulhat kérdéssel a sportág, a csapat iránt érdeklődő szurkoló vagy a tollforgató, ha netán veszít a Szeged, mert mindig higgadtan, a tények tudatában értékeli az eseményeket. A győzelemnek pedig úgy tud örülni, mint egy ajándékot kapó kisgyerek. Ilyenkor szeretné keblére ölelni csapatát, barátait és talán az egész világot. Nagy kérdés volt a válogatottban, ki lesz az utódja, ugyanezt a gondot kell majd megoldania a szegedi vezérkarnak is, ha úgy dönt, hogy befejezi aktív pályafutását. Egyelőre azonban erről nincs szó, mert felépült gerincsérüléséből és a bajnokságban sokadik virágzását éli.