Az újvárosi ínyenc szurkolóknak újabb csemegét kínált a Szeged szerdai vendégszereplése. A bajnoki elődöntőben bravúrra lett volna szüksége a Dunaferrnek, hogy az esélyesebb Pick-Szegedet legyőzze, és kiharcolja a harmadik mérkőzés jogát. Imre Vilmos edző csapatában újra pályára léphetett a válogatott Grebenár Gábor, aki tíz napja a százhalombattai Magyarország–Ausztria tesztmérkőzésen szenvedett bordasérülést. A szegediek közül hiányzott a világklasszis montenegrói balátlövő, Nenad Perunicsics, akit két mérkőzésre eltiltottak korábbi szabálytalanságai miatt.

„A legrosszabbkor jött ez az eltiltás, hiszen így legközelebb a bajnoki döntő második összecsapásán szerepelhetek – mondta Perunicsics, akinek még egy évadra érvényes a szerződése a Pickben. – Remélem, ma nélkülem is kiharcolják a fiúk a döntőbe jutást, nem lesz szükség szombaton harmadik mérkőzésre.”
Ebben reménykedett Kovács Péter edző is, aki szívélyesen üdvözölte a csarnokban Iváncsik Mihályt, hajdani csapattársát, akivel együtt szerepelt a húsz éve világbajnoki ezüstérmet nyerő válogatottban. A volt klasszis jobbszélső elkísérte Dunaújvárosba fiát, Iváncsik Tamást, aki Tatabányáról ide igazol, új klubja szerdán mutatta be őt a közönségnek.

„Nagyon jó érzés, hogy édesapám eljött velem – mondta a mérkőzés előtt Iváncsik Tamás. – Rá még ma is jó szívvel emlékeznek a Dunaferr-szurkolók, akik engem is lelkesen fogadtak. Fiatal, feltörekvő csapatba kerülök, amely most talán megszorongatja a Szegedet.”
Izgalmas, magas színvonalú csatára számított Skaliczki László szövetségi kapitány és Vass Sándor, az MKSZ szakmai alelnöke egyaránt – nem kellett csalódniuk.
Az első játékrész közepéig Richard Stochl bravúros védéseivel és a kapushoz hasonlóan Veszprémbe tartó Marko Vujin látványos, trükkös góljaival remekül kézilabdázott a Dunaferr, sőt rendre vezetett is. A vendégeknél nem Mezei Richárd, hanem Herbert Gábor kezdett védekezésben, a kapuban pedig Szente Gábor állt, holott általában Nenad Puljezsevics a kezdő. Sokkal fürgébben és ötletesebben támadtak a fiatal újvárosiak, akik között Császár Gábor volt az egyik legjobb, ráadásul az ő kezében volt a karmesteri pálca. Védekezésben a rutinos Rosta Miklós és Kemény József volt a főszereplő, meg persze Stochl, aki halmozta a bravúrokat.
Amikor Mezei vezérletével összeállt a Pick védekezése, és Szente is sok lövést hárított, akkor fordított a Szeged, amelyben a második félidőt Puljezevics kezdte a kapuban, a bal szélre pedig Bendó Csaba állt, aki ugyanolyan elnyűhetetlen, mint Mezei. A rendre vezető vendégeknél Milorad Krivokapics remekelt: távolról és betörésből egyaránt eredményes volt. Óriási érvágásnak tűnt, amikor a vendégeknél a védőspecialista Ratko Djurkovics a 46. percben már a harmadik kétperces kiállítását kapta, vagyis végleg el kellett hagynia a küzdőteret. Ezt kihasználva Vujin és társai visszavették a vezetést (20–23 után 24–23), amihez persze a Pick oktondian elkövetett hibái is kellettek.

A roppant feszült hangulatú végjátékban már a Szeged volt idegesebb (27–25), hiszen láthatáron volt az elődöntő harmadik mérkőzése. Az utolsó percet azonban már újra előnyben kezdte a vendégcsapat, amely oroszlánként harcolt előnye megtartásáért. Mindkét oldalon több játékost kiállítottak a bírók, végül a Szeged három mezőnyjátékossal zárta a csatát. A hajrá tehát a Picknek sikerült jobban, mert a dunaújvárosi fiatalok lelkesedése ezúttal kevesebbet ért a vendégek rutinjánál. Ugyanakkor a Dunaferr bebizonyította, hogy immár a legjobb hazai csapatoknak is méltó vetélytársa, hiszen csaknem megőrizte esélyét a döntőbe jutásra.

Mestermérleg
Imre Vilmos, a Dunaferr edzője: Nagyon büszke vagyok a csapatomra, mert vérbeli rangadóra késztette a Szegedet. Fáj a vereség, de fiataljaink az ilyen csatákban fejlődhetnek igazán.

Kovács Péter, a Szeged edzője: Rendkívül izgalmas, mondhatni, drámai végjátékban nyertünk. Sikerünket megérdemeltnek tartom, ráadásul ez a találkozó kitűnően szolgálta a Veszprém elleni fináléra való felkészülésünket. A Dunaferr nagyszerűen küzdött, csak dicséretet érdemel.