- Tudtommal több ajánlata volt. Miért választotta éppen a Szegedet?

- Tulajdonképpen három okot említhetek. Az első a Bajnokok Ligájának kihívása, a második, hogy a magyarországi klub egészséges alapokra épül, világosan megfogalmazott célkitűzései vannak, a harmadik pedig Újvidék, pontosabban a családom közelsége.

- Mikor írták alá a szerződést?

- A kapcsolat már nem újkeletű, a komoly tárgyalások pedig egy hónappal ezelőtt, a hazai kupa elnyerése után kezdődtek. Az az érzésem, mindkét fél eleve tudta, hogy a megegyezés létrejön, s nem is titkoltuk, hogy nagy valószínűséggel ott folytatom. Végül kedden a küldöttségük Újvidékre jött, még egyszer átfutottuk a részleteket, és éjféltájt aláírtam a szerződést.

- Miért választotta éppen a kézilabdát?

- Szülőhelyemen a sportág nagy népszerűségnek örvendett, s habár én szívesebben lettem volna labdarúgó - a fociban nem is sikertelen próbálkozásaim voltak - végül fivéremmel együtt a kézilabdában kötöttem ki. Sohasem bántam meg, hogy így történt.

- Viszonylag korán döntött az edzősködés mellett. Ön is a kispadon akarta pótolni azt, amit játékosként nem ért el?

- Alig voltam 25 éves, amikor végleg rájöttem arra, hogy a pálya mellett több haszon lehetne belőlem. Előbb a Jugović ifijeivel dolgoztam, 30 évesen pedig átvettem az első csapatot. Ha visszagondolok az elemista évekre, már akkor is én szervezgettem és vezettem az osztály és az iskola csapatát. Egyszerűen ilyen alkat vagyok. A Jugović első csapatában 1986-ban debütáltam, abban az évben, amikor Jugoszlávia Svájcban világbajnok lett. Én már akkor inkább ®ivković kapitány munkáját figyeltem. Úgy gondoltam, hogy az edzői munka távlatokat nyit előttem. Kockázatos lépés volt, de kifizetődött.

- Van-e olyasmi, amit szívesen elfelejtene, vagy másként csinálna?

- Nincs. Sosem örültem a vereségeknek, de a kudarcokat sem tartottam tragédiának. Úgy vagyok vele, hogy a vereség új erőt ad. Nem csüggedek és szökök, hanem dolgozom és javítok. Egyik mottóm, hogy becsületes munkával lehet legbiztosabban eljutni a célig.

- Edzői munkájában valaki nyomdokain halad, vagy igyekezett, hogy hozzáállása sajátos legyen?

- Senkit sem utánozok, legtöbbet azonban Zoran ®ivkovićtól tanultam. Hogy munkámban sikeres vagyok, jórészt annak köszönhetem, amit tőle elsajátítottam. Igazságtalan lennék, ha nem említeném meg Branislav Pokrajac nevét is, akitől bizonyos, hasznos részleteket iktattam be a játékfilozófiámba.

- Meccsek közben heves vérmérsékletűnek látszik. Teljesen beleéli magát a meccsbe, sok az idegeskedés. Hogyan lazít?

- Az életem és a kézilabda egybefonódtak, de fedik teljesen egymást. Sok egyéb dolog is érdekel, ám nagyobbára minden a sport körül forog. Ami a meccsek vezetését illeti, valóban erős stressz alatt vagyok, nem tudom némán és tétlenül nézni, hogy mi történik, érzem, hogy korrigálni kell magamat. A nyomást úgy csökkentem, hogy alaposan felkészülök a meccsekre, azokon gyorsabban reagálok, kevesebb ezáltal az idegesség. A lazítással eddig nem volt gondom: gyorsan lehűlök, például soha sem viszem magammal haza a meccsek hangulatát.

- Volt-e olyan helyzetben, amikor felmerült: nem éri meg folytatni, felhagy az egésszel?

- Voltak nehéz pillanatok, sőt napok és hetek, de arra soha nem gondoltam, hogy felhagyok az edzősködéssel. Nekem a munkám a hobbim, imádom, és a balsikereket csak elkerülhetetlen velejárónak tartom. Mindig arra gondolok ilyenkor, hogy a következő naptól még komolyabban, okosabban és körültekintőbben csinálom.

- Milyen edzőnek tartja magát?

- Sem szigorúnak, sem engedékenynek. Amikor szigorút mondok, arra gondolok, hogy nem vagyok önfejű, s nem hajtom a végsőkig csökönyösen a magamét, amikor pedig az engedékenységet említem, arról van szó, hogy nem hagyom magamat befolyásolni. Iskolázott, immár elég tapasztalt, de még sokat tanulni és fejlődni akaró ember vagyok. Munkámban hajlandó vagyok minden pillanatban a maximumot nyújtani, s klubjaimban mindig ezt vártam el másoktól is. Kiábrándít, de nem ingat meg hitemben, hogy ilyesmivel ritkán találkoztam.

- Összes csapata közül van-e olyan, amelyiket jobban kedveli a többinél?

- Igen, a Jugovićot. Ott lettem először I. ligás csapatban a kezdő felállás tagja, ott kezdtem edzői pályafutásomat, és nagyon jól éreztem ott magam. A kézilabdában a Jugović egy nagyon érdekes klub, amely különbözik az összes többitől.

- És kedvenc játékos?

- Nemigen gondolkoztam róluk, hisz barátaim vagy sportbeli riválisaim. Örömmel nyugtázhatom, hogy jó kapcsolatokat építettem ki sokukkal az évek során. Ha mégis kötelező lenne a választás, akkor Sterbik Árpádra szavaznék. Edzője voltam, barátja lettem, nagyon jól ismerem. Nemcsak termetre nagy ember. Olyan jó tulajdonságokkal rendelkezik, hogy mindenütt a világon kalapot emelnek előtte.

- Most, hogy távozik a Vojvodinából, mit hagy maga mögött?

- Ahol csak megfordultam, arra törekedtem, hogy utódomnak ne romhalmazt hagyjak. Ha mégis így történt, jórészt nem tehettem róla, hisz a klubok további élete a befektetésektől függ. Ahol nem volt pénz, tönkrement az egész, vagy alacsonyabb szinten folytatódott a munka. A Vojvodinában egy új korszak kezdődik, következik a felfiatalítás. Véleményem szerint nagyobb baj nem történhet, ha az új tulaj ott folytatja, ahol a nemrég elhunyt Bogdan Rodić abbahagyni kényszerült. Ha tehát lesz pénz, a Vojvodina hazai élcsapat marad, és a legmagasabb helyezésre is jelölt lesz.

- Nincs ok a dicsekvésre a válogatott háza táján sem?

- A felnőtt válogatott az eredmények válságát éli. Játékos van, de meg kell érteni, hogy mi kis ország vagyunk, és nem nyerhetjük a titulusokat több korosztállyal egymás után. Derűlátásra adnak okot az ifi és serdülő válogatott titulusai és eredményei. Ezeket a fiúkat fel kell vezetni a kellő színvonalra, és ügyelni arra, hogy ne csupán játékerő szerint legyenek válogatottak, hanem emberi tulajdonságaik alapján is. Tudom, hogy minden ifjonc álma kijutni valamelyik erős külföldi klubba, de nekik is tudniuk kell, hogy előbb itthon kell nagyra nőniük. Ha sikerül, biztos, hogy másutt sem lesz velük gond. Nem kell mindenárom és időnap előtt futni a pénzért. Példaként felhozhatom Sterbiket, aki itthon szerzett hírnevet, külföldön is egyből megbecsült lett, és lám, kikiáltották a világ legjobbjának. A mostani ifik közül ©eąumra, Rnićre, Nenadićra és Markovićra hívnám fel a figyelmet. A szakma és a szövetség vezetőinek feladata, hogy kellő feltételek biztosítása mellett türelemmel kinevelje őket.

- Említette a Bajnokok Ligáját. Nem újonc Ön az európai porondon sem?

- A Sintelonnal elődöntőig jutottam az EHF-kupában, a Partizannal szintén a négyben voltam a KEK-ben. Most az erős Szegeddel a legjobbak mezőnyében szeretnék bizonyítani. A másik célom, hogy már az első idényben magyar bajnok legyen az új csapatom.

Zoran Kurteą névjegye
Született: 1965. december 23.
Helység: Gajdobra
Pályafutásának kezdete: 1978, Gajdobra játékosként; 1980, Jugović, edzőként
Csapatai játékosként: Gajdobra, Jugović
Csapatai edzőként: Jugović, Sintelon, Crvenka, Partizan, Vojvodina.
Trófeái: Két titulus a Partizannal, egy a Vojvodinával, két kupa a Vojvodinával, egy a Sintelonnal és két vb-bronzérem a válogatott segédedzőjeként